http://szeged-pleb.ofm.hu/

HAVASBOLDOGASSZONY BÚCSÚ

Az alsóvárosi búcsú egykor és ma


 
A búcsúnap hajnalán a múlt század utolsó évtizedeiben zenekar járta be az egészt Város, így ébresztvén ünnepre a lakosságot. Mozsarak is dörögtek. Reggel nyolc órakor Szeged minden harangja megszólalt és egy egész óra hosszáig zúgott.
 
A katolikus egyház szerint a búcsú, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések részben vagy teljesen való elengedése. Teológiai értelemben ez annyit tesz, hogy az egyház közbenjár Istennél, a valamely ideig tartó vezeklés alól való feloldásért. Élőként a búcsú a feloldozásban, holtként egy-egy felajánlás révén nyerhető el. A búcsú köthető adott helyhez, tárgyhoz (kegytárgy, kép stb.), időhöz (pl. egyes szentévek), illetve személyekhez is, amilyen például egy újmisés áldás lehet. Ugyanakkor búcsú nyerhető zarándoklattétellel is, innen a búcsújárás kifejezésünk.
            A búcsú, vagy mondjuk úgy inkább, zarándoklat az emberiség egy ősi vallási öröksége. Ma is milliók járnak Mekkába, Medinába, Jeruzsálembe, de elég, ha a görögség Delphoi jósdalátogatásaira gondolunk. Nem meglepő tehát, hogy e szokás a keresztény vallásgyakorlatban is nagy szerepet kap.
            Jozeph Ratzinger A búcsú jelentése című írásában Assisibe, a Porziuncula kápolnába kalauzol minket, amely intézmény a világ legelső búcsújáróhelye. 1216-ban szent Ferenc kérésére III. Honorius pápa adományozta a jogot a kápolnának.
Az ősegyház bűnbánati gyakorlata a szentségi aktuson túl - a bűnbocsánat eléréséhez -, előírta a vezeklés bizonyos formáit is, így vált szokássá egy-egy zarándokút megtétele. Ferenc jól látta, hogy a jeruzsálemi, római zarándokhelyek elérése veszélyes és költséges, a szegényebb rétegek meg sem engedhetik maguknak. Lehetővé kellett tehát tenni, hogy a megbocsátás, mint olyan, anyagi helyzettől függetlenül is elnyerhető legyen.
Miután a pápa engedélyezte a búcsút, merült fel az újabb kérdés: „Miért ne adhatná tovább az ember a kapott lelki ajándékot ugyanúgy, mint az anyagit?” Így idővel kialakult a közbenjárás kérésének szokása, mely a halál határain túláradó szeretet megnyilatkozásaként körvonalazza a búcsújárás ma is ismert fogalmát.
            Később a búcsúgyakorlatnak része lett a szentek közbenjárásának kérése is. A szentek úgyszólván, túláradó szeretet többletéből részesül az, aki imáiban az ő közvetítésüket kéri. A valóság az - írja Ratzinger -, hogy egyetlen ember sincsen, aki teljesen önmagába zárt lenne, szellemileg és erkölcsileg is meghatározzuk egymást. Ez a mechanizmus játszódik le imádkozásaink alkalmával a túlvilág és miközöttünk is. A lelkek országa mindenkié, a búcsún imádkozni pedig annyit tesz, mint részesedni a közös értékekben.
 
            Templomunk, a Havi Boldogasszony, a Napbaöltözött Asszony temploma. Európa szerte, így hazánkban is a 17. században indultak meg a Napbaöltözött Asszonyhoz köthető zarándoklatok. A kultusz terjedésének példája a csíksomlyói kegyszobor is.
            A római katolikus mariológiának mintegy foglalata ez a forma, mivel a teljes Máriára vonatkozó tanítást kifejezi. A Szeplőtelen Fogantatást és a megdicsőülést is kifejező ábrázolás ezek mellett utal a Jelenések könyve Apokalipszis Asszonyának szimbólumaira is.
 Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. (Jel. 1-3.) A kultusz elterjedésére hatással volt (a török veszedelem és az ábrázolások lábbal tiport félholdja - képzettársítás mellett) az is, hogy IV. Sixtus búcsút engedélyezett azoknak, akik a Napbaöltözött Asszony valamely képe előtt a kereszténység ügyéért imádkoznak.
 
            Szeged és környékének magyar népessége mindig is sajátjának érzete a Szent Szűz tiszteletét - Mária a Szögedi Segítő elnevezés a 17. századból maradt fenn -, erről árulkodik a nevéhez, megjelenéseihez köthető legendárium is. Csak, hogy egyet, talán a legismertebbet megemlítsem, ilyen volt az 1697-es zentai csata. Egy török katona elbeszéléséből ismeretes, hogy - mielőtt Savoyai Jenő győzedelmeskedett volna -, látták, ahogy a Napbaöltözött Asszony a tábor fölé emelkedik.
 
            A több évszázad eltelte alatt természetesen sokat változott maga a kultusz, a búcsújárás szokása, de a jelentősége fabatkát sem. A bűnbánat - Krisztus kegyelméből -, a tökéletességre törekvő lélek sajátja lehet, e törekvést pedig olyan tettek vihetik sikerre, mint amilyen a mi búcsúnk, a Havi.
 
            Egy rövid visszatekintés, néhány idézet erejére, lássuk, hogyan folytak az események a századforduló körül Szegeden:
 
„Rövid ájtatosságra országos szokás szerint minden útjukba eső templomba, kápolnába, temetőbe betértek, útszéli kereszteknél, szobroknál tiszteletet tettek.
A közeledő ásotthalmi, tanyai búcsúsok, amikor először tűnik szemükbe a templom tornya, térdreborulva szokták köszönteni. A század elején a toronyban gyerekek őrködtek és a templomhoz érkező kereszteket harangszóval fogadták. Barát is kiment eléjük és pár szóval köszöntötte őket.”
 
„A szabadon álló, körüljárható főoltár kegyképét a múlt században a jámborabb hívek térdencsúszva kerülték meg.”
 
„Ismeretes volt az offer, buba, viaszbuba néven emlegetett viaszformák felajánlása, oltárra helyezése is. Ezekből oltárgyertyát öntöttek. A buba a búcsús baja, bánata, vágyakozása szerint formázott testrészeket: kezet, lábat, szemet, fület, szivet (…), jószágot, házat, gyereket, békát, amely a szenvedő asszonyi méhet jelképezte.”
 
„Más nagy búcsújáróhelyeken is előfordul, hogy a személyes áhítat a kegykép mellett kiválaszt magának templombeli más ábrázolásokat is. Ilyen a mi templomunkban a Fekete Mária, népiesen Szerecsön Mária kórus alatti képe, amely Juhász Gyula márványtáblára vésett költeménye révén már hazánknak művelt, humanista köztudatába is bekerült (…) A Fekete Mária képe napjainkban is inkább magánájtatosságra hívat. Tömörkény szerint az ő idejében az egész Városból idejártak a lányok vőlegényért könyörögni.”
 
„A templom előtt állott és tiszteletnek örvendett egy Szeplőtelen Fogantatás szoborcsoport is (…) Telek József följegyzése szerint egy másvallású katona e szavakkal fogta rá 1780 táján a fegyverét: Máglátom, hogy a katolikusok istenasszonya meg tudja-e védelmezni magát. Megsebezte. Letörte ugyan a Szűzanya karját, a visszapattanó golyó azonban megölte. (…) A vakmerőség emlékezetére e kezet nem illesztették vissza, hanem csak a csonka karra függesztették. Dugonics hajdani elnevezését megörökítette: Csonka Szűz oszlopa.”
 
Balogh Gyula

Az alsóvárosi búcsúról

Ferencesek Szeged-alsóvároson:

A szeged-alsóvárosi ferencesek 1503-ban fölszentelt Havi (havas) boldogasszony-temploma és a hozzátartozó kolostor a mai Magyarország második legnagyobb középkori eredetű egyházi épületegyüttese, a magyar késő gótikus építészet egyik legérettebb alkotása.

A ferencesek a 15. században telepedtek meg Szegeden, de nem sokkal később a törökkel találták szembe magukat. A török hódoltság idején nagy szerepük volt a városban és az egész dél-alföldön élő katolikusság lelkipásztori szolgálatában, hitének megtartásában.

A 17. században indultak meg Mária, a Napbaöltözött Asszonyhoz kapcsolódó legendaanyag és a csodás események kapcsán a zarándoklatok. Olyan mentsvára volt ez a Szeged környékén élő katolikus magyarságnak, ahol megtapasztalhatták Szűz Mária megtartó erejét.

1950-ben a szegedi ferenceseknek is el kellett hagyniuk rendházukat és csak 1989-ben térhettek ide vissza. A plébánián jelenleg színes közösségi élet zajlik, melyben igyekeznek minden korosztályt megszólítani. 2012. szeptemberében nyílt meg a Ferences Látogatóközpont, melynek szervezésében megtekinthető a templom, a kolostor gazdag építészeti öröksége és a ferences rend történetét bemutató kiállítás.

 Havas Boldogasszony ünnepe:

Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a Santa Maria Maggiore  bazilikának a fölszentelési évfordulója (kr. u. 440). Az ünnep idővel az egész katolikus egyházban elterjedt. A liturgikus naptárban augusztus 5-én van a napja.

A legenda szerint a 4. században, az örök városban, egy János nevű gazdag patrícius és felesége elhatározták, hogy templomot építtetnek a Szent Szűz tiszteletére.  Mária álomban megjelent a házaspárnak és tudtukra adta, hogy azon a helyen építsék fel a templomot, amelyet másnap hó fog borítani. A Szűzanya e szentélyét ezért Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. Ünnepnapján (augusztus 5.) a római bazilikában virágszirmok hullatásával emlékeznek az egykori csodás eseményre.

A Szeged- alsóvárosi ferences templomban két Mária-kegykép található, az egyik a bejárattól jobbra a Fekete (vagy Szerecsöny) Mária. A kép a lengyelországi Czestochowa-i Mária ábrázolásának 1740-ben készült másolata, Morvai Antal alkotása.

Az idén 300 esztendős főoltár közepébe helyezett másik kegyképen Mária mint a Napbaöltözött Asszony jelenik meg a Jelenések Könyve alapján: „Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona (Jel 12,1.). Erre a Mária-ábrázolásra szimbólumként tekintettek: a keresztény Európa törökök feletti győzelmét látták benne. Az oltárképet az eredetlegenda szerint egykor a templom környékén lévő Csöpörke tóba rejtették el a török elől, és egy katona találta meg évekkel később teljesen sértetlenül.

Havas Boldogasszony nagybúcsú:

Minden évben augusztus első vasárnapján és előtte, szombaton tartják a Havas Boldogasszony országos nagybúcsút a szeged-alsóvárosi ferences templomban.

A hírös város nagy krónikása, Tömörkény István írta e búcsúról: „Nagy ünnep a Havi. Ez valóságos időpont, egy darab sarokkő az idők folyásában, melynek napját mindenki tudja és ismeri. Miként egyes, régibb események idejét úgy szokás meghatározni, hogy a nagyvíz előtt, vagy a nagyvíz után történt-e, akként a Havi napja is útjelző karó az élet nagy homokjain, s a dolgok, miket az emlékezet megőriz, körébe csoportosulnak.”

Móricz Zsigmond a Rózsa Sándor a lovát ugratja (1941) című regényében a következő szavakkal örökítette meg a Havi Boldogasszony napi búcsút:

Erre a napra megindul a tanyák népe, a puszták túró, törő, nyüzsgő lakossága, és tízezres tömegben vándorol be gyalogszerrel a városba. Ahogy a görög kolóniák népe, ahogy a keleti vallások hívei mindig az anyafészek után esengenek: a szegedi pásztor, gazda és munkásnép minden tagja ide vágyik be, a havi búcsúra, az ős otthonba, ahonnan jöttek, ahova hazamenni egyértelmű a földi boldogsággal, üdvösséggel: Szegedre. Szent énekeket énekelve gyalogolnak a puszta avarjában, torzsájában, forróságában, s éjszakájában. Mert a távolról jövők már előtte való este indulnak, s egész éjszaka rójják mezítlábbal még ebben az időben az utat. Toronyiránt. Ha lehet. Ha nem állja útjukat a vadvíz.
Keresztet visznek magukkal. Elöl megy a keresztvivő. A keresztet legtöbbször maga faragta. Különös alkotások ezek. Az idvességre vezető akasztófának csodálatosan egyszerű és szimbolikus emléke.”

A több mint ötszáz éves múltra visszatekintő búcsú a századok során összekötő kapocs volt a környékbeli magyarsággal, a délvidékkel, a mai Erdély vagy Bánát területén élő emberekkel.

A 18. században Szeged megmaradt magyarsága ötvennél több délvidéki, törökök által feldúlt falvat telepített újra, így a havi búcsú idővel a találkozás alakalma is lett a helybéliek és a Szegedről elszármazottak számára. Később, a 19. században is sokan költöztek ki a Szeged környéki tanyavilágba és ők is minden évben hazalátogattak a búcsúra.

Mit jelent a búcsú napjainkban? Sokak számára vásárt, körhintát, kegytárgy árusokat, szórakoztató kisiparosok letelepedését a templom körül. A hívő ember számára azonban mást, ennél többet. Szentmisét, szentgyónást, találkozást Istennel, elcsöndesedést, bensőséges ünnepet, a hétköznapok rohanásából kiszakadást, lelki sebeink gyógyulását.

szeged-pleb.ofm.hu © 2013, Minden jog fenntartva. | szeged.pleb@gmail.com | Honlap és webáruházfejlesztés: www.radirsoft.hu